A bőr a könyvkötéshez használt borító anyagok legnemesebbike. Bőrbe akkor kötünk könyvet, amikor növelni akarjuk az értékét és tartósságát. A bőrkötés a könyv ünneplő ruhája. Leggyakrabban juhbőrt, kecskebőrt, marha, vagy borjúbőrt, esetleg sertésbőrt használunk. Különleges esetekben vadak, kígyók sőt angolnák bőréből is készülhetnek művészi könyvkötések. Antik könyvekhez a növényi cserzésű nyersbőrt az eredetihez hasonló színre, egyedileg kézzel festik. A bőrkötésnek több típusa létezik. A félbőr kötés kreatív papírral kombinálva, változatos sarok kialakításokkal illetve az egész bőrkötés.

A műbőröket 1918-tól kezdték gyártani és mára már rendkívüli szín- és felület választékban kaphatóak. Keménytáblás kötéseknél alkalmazzuk. Tartós, mechanikai hatásoknak, nedvességnek jól ellenállnak így ajánlható többet között, szakácskönyvekhez és minden olyan kötéséhez, ahol a könyvek nagyobb igénybevételnek vannak kitéve. Emellett dekoratívak és a bőrnél kedvezőbb árúak. Többségük kíválóan nyomható festék illetve aranyfóliával.
A vászon kötések natúr hatásúak. Hátoldalukon többnyire papírral kasírozottak így strapabíróak, főleg szépirodalmi és tudományos témájú könyvekhez ajánlhatók, amelyek nem kerülnek ki a könyvtárszobából.

A 2000 éves papír a nyomdaipar, így a könyvkötészet alapanyagának is tekinthető. A könyvtesttől – annak javításától – a könyvtáblán át a borítóig terjed felhasználása. Hosszú utat tett meg a Papíreperfa kéregből, rongyból előállított papírlap a mai kreatív lapokig vagy a műnyomó papírig. A borító papírok készítésénél jelenik meg a leglátványosabban. Ez a díszes papír készülhet dúcnyomással, márványozással vagy keményítős eljárással. A könyvkötő vagy restaurátor itt fejezheti ki legjobban művészi képességeit.

Új és XX. századi kötések esetében vizes diszperziós ragasztót használunk. Erős filmet képeznek, ellenállnak a biológiai kártevőknek és a nedvességnek is. Antik kötéseknél alkalmazásuk korlátozott. Az ilyen köteteknél az enyv használata ajánlott, mert ezek később könnyebben eltávolíthatók. Viszont higroszkóposabb, és szeretik a penész gombák és a rovarok is. Elterjedt még a keményító és a metil-cellulóz felhasználása főleg kasírozásnál.